Verona

17 évesen olaszországi nyaralásunkból hazafelé egyszer már jártam a Garda tónál és Veronában is, ennek ellenére nem nagyon emlékeztem a városra. Most a sípálya felé ejtettük útba a várost, és nagyon meglepődtem.

A város szíve

A régi városkapunál sikerült parkolót találnunk, így pár perc alatt benn voltunk a város szívében. Karácsony ellenére a főtér nem volt kihalt. A parkban körhinták működtek, és a szabadon maradó részen hangulatos zene mellett lehetett korcsolyázni.

A veronai aréna

Érdekes módon az arénára nem emlékeztem, pedig igencsak központi helyen áll, és nagyon jó állapotban maradt meg.

Élő szobrok

Úgy tűnik egyre több helyen divat az élő szobor. Kisebb vitát váltott ki a társaságból, hogy ez a koldulás kellemesebb formája, fizetést kapnak érte, vagy csak hobbiból csinálják. Minden esetre az angyaloktól kicsit távolabb álló manó rendesen megijesztette egyik társunkat.

Út a füvek tere felé

Nem volt térképünk, de mint minden más nagyvárosban, itt is elég volt a tömeget követnünk, hogy elérjük a nevezetes helyeket. A Via Mazzini volt az egyik főbb csapásirány. Lassan haladtunk, mert rengeteg kirakat volt az utcában, és minden bolt nyitva volt.

      Következő oldal →